Valaha a kender volt az egyik legfontosabb növény a Földön. Ma mégis gyakran félreértések, tilalmak és előítéletek övezik. De vajon miért lett „ellenség”, ha annyi előnye van? Mi történt az elmúlt száz évben, hogy egy szinte tökéletes alapanyagból tiltott növény lett? A válasz sokkal inkább gazdasági és politikai, mint egészségügyi.
A kender – a természet csodája
Nézzük először, miért is volt (és lehetne még mindig) ilyen különleges a kender:
- 1 hektár kender annyi oxigént termel, mint 25 hektár erdő.
- Ugyanekkora területen annyi papírt állíthatunk elő, mint 4 hektárnyi fából.
- Ráadásul 8-szor újrahasznosítható papír készül belőle, míg a fa esetében csak 3-szor.
- A fa évtizedek alatt nő meg, a kender viszont 4 hónap alatt aratható.
- Világszerte termeszthető, kevés vízzel is beéri, és nincs szüksége növényvédő szerekre – ökológiai szupernövény.
- A virága képes radioaktív sugárzást megkötni.
Szinte mindenhol hasznosítható: textilipar, építőipar, kozmetikumok, élelmiszer, gyógyszerészet, műanyaggyártás, üzemanyag…
A kender jellemzői:
- A kendermag kivételesen gazdag fehérjében és ritka zsírsavakban.
- 250-féle betegség kezelésében segíthet – rák, AIDS, epilepszia, reuma, asztma, depresszió, álmatlanság.
- A kenderműanyag biológiailag lebomlik, 10-szer erősebb, mint az acél, ha autókarosszériát gyártanak belőle.
- A belőle készült szigetelőanyag olcsó, tartós és környezetbarát.
- Az állatok hormonpótlás nélkül fejlődnek, ha kendert is kapnak takarmányként.
- Az 1700-as évek Amerikájában a kendertermesztés kötelező volt – aki nem termesztett, azt börtönbe zárhatták.
Szinte már túl szép, hogy igaz legyen, nem? És pontosan ez lett a baj.
A betiltás háttere – amikor a profit dönt
A 20. század elején a kender komoly veszélyt jelentett bizonyos iparágakra. A „zöld arany” versenytárs volt a fával, a műanyaggal, az olajjal és a gyógyszerekkel szemben.
Lássuk, kik és miért akarták eltüntetni a piacról:
1. William Randolph Hearst – a papírmágnás
Az amerikai sajtócézár hatalmas erdőkkel és papírgyártó üzemekkel rendelkezett. Ha a kender vált volna alapanyaggá, óriási pénzt bukott volna. Megoldás? Médiafelületét felhasználva démonizálta a kendert – gyakran rasszista, félelemkeltő kampányokkal.
2. John D. Rockefeller – az olajkirály
A világ leggazdagabb embere volt, az ő olajtársasága uralta a piacot. A bioüzemanyagként használható kenderolaj viszont olcsó és megújuló alternatíva lett volna. Ez természetesen fenyegette a profitját.
3. Andrew Mellon – a műanyagipar embere
A DuPont vegyipari cég egyik fő részvényese volt, amely épp akkor szabadalmaztatta a kőolaj-alapú műanyaggyártást. A kenderműanyag olcsóbb, lebomlik, környezetbarát – vagyis teljesen ellehetetlenítette volna a kőolajból gyártott műanyagot.
Nem mellesleg Mellon a Hoover-kormány pénzügyminisztere lett. A többi már politika.
4. A döntés megszületik
A nagyvállalati érdekek találkoztak, és hamar egyértelművé vált: a kender túl hasznos, túl olcsó, túl univerzális – ez pedig veszélyes a „nagyok” pénzére nézve.
Jött a „megoldás”: a 1937-es Marihuánaadó-törvény, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette a kenderművelést. Az embereket megfélemlítették, a növényt démonizálták, és több évtizedre száműzték a mezőgazdaságból – nem a kender miatt, hanem a pénz miatt.
És mi lett a következmény?
- Kivágtuk az erdőinket a papírgyártás miatt.
- Tönkretettük a földeket vegyszerekkel és növényvédő szerekkel.
- Elárasztottuk a bolygót műanyaggal.
- A betegségek száma nő, a környezet pusztul.
Pedig lehetett volna másképp.
Zárszó: A jövő zöld – ha akarjuk
A kender nem csodaszer, de tagadhatatlanul az egyik legsokoldalúbb, legfenntarthatóbb növényünk. Amit egykor gazdasági hatalmak érdekei miatt száműztünk, ma újra elő kell vennünk, ha élhető jövőt akarunk.
Nem a kender változott meg – mi változtunk meg körülötte.
