A Lyme-kór az egyik leggyakoribb, kullancsok által terjesztett fertőző betegség Európában és Észak-Amerikában. Kórokozója a Borrelia burgdorferi baktériumcsoport, amely elsősorban fertőzött kullancs csípésével jut az emberi szervezetbe. A betegség felismerése és kezelése különösen fontos, mivel kezeletlen esetben krónikus, sokszervi érintettséget okozhat, és gyakran társul más, kullancs által terjesztett fertőzésekkel is.
A Lyme-kór terjedése
A Lyme-kórt terjesztő kullancsok (Magyarországon főként az Ixodes ricinus) erdős, bokros, füves területeken élnek. A fertőzés kockázata akkor nő meg, ha a kullancs több órán, általában 24–48 órán keresztül a bőrben marad. Fontos hangsúlyozni, hogy a Lyme-kór nem terjed emberről emberre, kizárólag vektor útján.
A Lyme-kór tünetei
A betegség tünetei több szakaszban jelentkezhetnek. Korai jel a jellegzetes, fokozatosan növekvő bőrpír, az úgynevezett erythema migrans, amely nem mindig jár fájdalommal vagy viszketéssel. Ezt influenzaszerű panaszok kísérhetik: láz, fejfájás, izom- és ízületi fájdalom, fáradtság. Kezelés nélkül a fertőzés későbbi szakaszában idegrendszeri tünetek (arcidegbénulás, memóriazavar, koncentrációs nehézségek), szívérintettség (szívritmuszavar), illetve visszatérő ízületi gyulladás is kialakulhat.
Társfertőzések szerepe és jelentősége
A kullancsok gyakran nem csak egy kórokozót hordoznak, ezért a Lyme-kórhoz társulhatnak úgynevezett társfertőzések, amelyek súlyosbíthatják a tüneteket és megnehezíthetik a diagnózist.
Bartonella sokszor komolyabb, súlyosabb tüneteket okozó baktérium, mint amilyen állapotot rettegett lyme-kór (borrelia burgdorferi) tud okozni. A betegek és orvosok sokszor tévesen a lyme-kórnak tudják be a tüneteket és csak később derül, hogy azok valójában a krónikus Bartonella fertőzés, a bartonellózis tünetei, amelyek sokszor súlyosak, kezelése pedig hosszas kombinált antibiotikum-terápiát igényelhet. Egyszerű esetben, ami nem lyme-kór társfertőzéseként lép fel és nem is a B. henselae krónikus esete, hanem a klasszikus akut macskakarmolási betegség, az idegrendszeri és pszichés tünetek dominálnak: szorongás, ingerlékenység, alvászavar, égő idegfájdalom, nyirokcsomó-duzzanat, bőrön csíkszerű elváltozások. Viszont ez esetben ezek sokszor öngyógyulóak és rövid időn belül elmúlnak. A súlyos problémák a fent említett krónikus változatnál jelennek meg.
Anaplasma és Ehrlichia fertőzés többnyire magas lázzal, hidegrázással, izomfájdalommal, fejfájással, valamint laboratóriumi eltérésekkel (alacsony fehérvérsejt- és vérlemezkeszám, emelkedett májenzimek) járhat.
Babesia egy parazita eredetű fertőzés, amely a vörösvértesteket támadja meg. Tünetei közé tartozik a súlyos fáradtság, légszomj, éjszakai izzadás, hőemelkedés vagy láz, valamint vérszegénység. Immunhiányos betegeknél különösen veszélyes lehet.
Kezelési lehetőségek
A Lyme-kór és társfertőzéseinek kezelése elsősorban antibiotikumokkal történik, azonban a választott gyógyszer és a kezelés időtartama a fertőzés típusától és súlyosságától függ. A Borrelia fertőzés gyakran doxycyclinnel, amoxicillinnel vagy cefalosporinokkal kezelhető.
Társfertőzések esetén kombinált terápiára lehet szükség: például a Bartonella kezelése mint azt már fentebb említettük hosszabb, több antibiotikumot igényelhet (pl. doxiciklin, rifampicin) míg Babesia esetén antiparazitás gyógyszereket alkalmaznak. Az Erlichia és Anaplasma kezelése elsősorban doxiciklinnel kezelhetőek. A kezelés során fontos az orvosi felügyelet, a laboreredmények követése és az egyéni állapot figyelembevétele. Orvosi jóváhagyás nélkül ne kezdjünk önkezelésbe. Jelen cikk csupán egy összefoglaló, nem helyettesíti a személyi szakorvosi konzultációt, tanácsokat.
Összegzés
A Lyme-kór és társfertőzései összetett, sokszor nehezen felismerhető betegségek. A korai diagnózis, a kullancscsípések megelőzése és az időben megkezdett, célzott kezelés kulcsfontosságú a szövődmények elkerülésében. A tartós, megmagyarázhatatlan tünetek esetén mindig érdemes gondolni kullancs által terjesztett fertőzések lehetőségére is.
