A vitorlák bűvöletében
Emlékszem, amikor gyerekkoromban először láttam meg azokat a hószirom vitorlákat a Balaton távolában. Apukám kézenfogva álltunk a parti sétányon, és én tátott szájjal bámultam azokat a mesebeli hajókat, ahogy némán és büszkén úsztak végig a kékségben. Olyan volt, mintha fehér lepkék táncolnának a víz felett.
„Nézd csak, kisfiam, ezek a szabadság szimbólumai” – mondta apám, és akkor még nem értettem, mit jelent ez. Ma már tudom.
Azóta eltelt harminc év, és én magam is a vitorlázás rabja lettem. Minden hétvégén, amikor csak tehetem, kipakkolom a hajómat, és hagyom, hogy a szél elvigyen bárhová. Ez nem csupán hobbi – ez életforma, szenvedély, és talán egy kicsit függőség is.
A Balaton titokzatos vitorlás múltja
A mi drága Balatonunk nem mindig volt ilyen népszerű a vitorlások körében. Furcsa lehet elhinni, de az 1800-as évek végéig szinte senki sem gondolt arra, hogy szórakozásból hajózzon ezen a gyönyörű tavon.
Az első komolyabb vitorlás próbálkozások a 19. század második felében indultak. Képzeljétek el: míg Hollandiában már évszázadok óta vitorláztak kedvtelésből, nálunk még csak-csak elkezdtek felfigyelni erre a csodálatos lehetőségre.
Az áttörés 1881-ben jött el, amikor megalakult a Balatonfüredi Yacht Club – ez volt az első igazi vitorlásklub a tavon. De ez még semmi! Az igazi forradalom akkor következett be, amikor a Monarchia úri társadalmának tagjai rájöttek, milyen fenséges élmény lehet a Balaton hullámain ringatózni.
Akkoriban persze egészen más volt a helyzet. A vitorlás hajók igazi luxuscikkek voltak, hatalmas, fényes jachtok, melyekkel a gazdag családok reprezentáltak. Ma már szerencsére demokratizálódott ez a sport – bárki kibérelhet egy kis hajót, és átélheti ezt a varázst.
Vitorlázás önállóan: első lépések a hullámok között
Amikor én elkezdtem vitorlázni, természetesen fogalmam sem volt arról, hogy mi fán terem egy „bum” vagy hogy miért „csomóban” mérik a sebességet. Az első órám igazi kudarc volt – többször is fejbe kolintott az a bizonyos bum (aminek tényleg találó a neve!), mire megtanultam, hogy mindig hajolni kell, amikor a hajó irányt vált.
A csomó egyébként valóban különös mértékegység – 1,9 kilométer óránként -, de ha egyszer megszokod, logikus lesz. A tengeren minden csomóban történik: a szél erősségét, a hajó sebességét, még az árapály-táblázatokat is így számolják.
Az árboc – ez a magas rúd, amire minden vitorla felfeszül – eleinte ijesztőnek tűnt. Olyan magasan tornyosul az ember feje fölé! De aztán rájöttem, hogy ez a hajó lelke. Az árboc magassága és erőssége határozza meg, milyen viharos időben merünk még kimenni a vízre.
Balatoni kalandok és tanulságok
A Balaton egyébként tökéletes hely a vitorlázás tanulásához. Nem olyan veszélyes, mint a nyílt tenger, de elég változatos ahhoz, hogy minden helyzetbe belecsöppenhess. Emlékszem egy különösen szeles napra – azt hittem, a hajó szétesik alattam. A hullámok akkora magasra csaptak, hogy egy pillanatra elfeledkeztem arról, hogy ez csak egy tó.
Azóta megtanultam: a Balaton megmutatja a karakterét. Van, amikor tükörsima, és békésen ringatózol rajta, mint egy bölcsőben. De amikor felbosszankodik, olyan orkánszerű viharokra képes, hogy még a tapasztalt hajósok is gyorsan a part felé veszik az irányt.
A balatoni vitorlázás történetének egyik legszebb fejezete a hetvenes-nyolcvanas években íródott, amikor a szocialista időkben váratlanul megnőtt az érdeklődés a vitorlázás iránt. Persze akkor még sokkal nehezebb volt hozzájutni egy hajóhoz, de akinek sikerült, az valódi kincsre tett szert.
Az Adria varázsa – amikor a tenger hív
Néhány éve aztán eljutottam a horvát tengerpartra is. Na, az egészen más élmény! Míg a Balatonon megszoktam a tó hullámzását, az Adrián teljesen új világba csöppantem. A só íze a szádban, a végtelen kékség, ami összeolvad az éggel, és azok a káprázatos szigetek, amelyek között órákig cirkálhatsz.
Horvátország szigetvilága valóban a vitorlások paradicsoma. Minden öböl egy új felfedezés, minden kis kikötőváros egy külön történet. Korčula szigetén egy öreg halász mesélt nekem a régi időkről, amikor még vitorlás hajókkal szállították a köveket és a bort a szigetek között.
A tengeri vitorlázásnak van egy különleges bűvölete: úgy érzed, hogy a világ végére jutottál, pedig csak egy másik öbölbe evezted be magad. Az égszínkék víz olyan tiszta, hogy mélyen a fenékig lelátsz, és amikor lehorgonyzol egy eldugott zatonyban, az egyetlen hang a víz csobbanása a hajó oldalán.
A közösség ereje
De talán a vitorlázás legszebb része mégis az, hogy együtt élményosztókkal találkozol. Egy hajón mindenki egyenlő – nem számít, hogy a szárazföldön ki vagy, itt csak az számít, hogy tudsz-e csomót kötni, és mernél-e felmászni az árbocra, ha szükséges.
Volt olyan alkalom, amikor egy váratlan viharban egy idegen hajó segített nekünk, és azóta is tartjuk a kapcsolatot azokkal az emberekkel. A vitorlás közösség különleges: bárhol találkozol egy másik hajóssal, rögtön van közös témátok.
Miért érdemes kipróbálni a vitorlázást?
Ha még soha nem próbáltad, akkor feltétlenül tedd meg! Nem kell rögtön saját hajót venni – kezdheted egy hétvégi bérléssel a Balatonon. Az első alkalom talán kicsit ijesztő lesz, de ha egyszer megtapasztalod azt az érzést, amikor a szél megfeszíti a vitorlát, és a hajó könnyedén siklik végig a vízen, akkor megérted, miért vagyunk ennyire odáig érte.
A vitorlázás megtanítja az alázatot – a természet erőivel szemben -, de ugyanakkor felfedezi benned a kalandvágyat is. Minden kilépés új élmény, még akkor is, ha ugyanazon a tavon vagy tengeren hajózol.
És ha egyszer megismerkedtél ezzel a varázslatos világgal, akkor te is azon fogod kapni magad, hogy a parton ülve bámulja a távolban suhanó fehér vitorlákat, és tudod majd, mit jelent az a szabadság, amit apám annak idején emlegetett.
Jó szelet mindenkinek!
